2012. ápr. 24. 16:23 - írta zbz

Határmaszk

Nem kérek bocsánatot 
a biztos helytől,
amiért  vidéki 
szokásokkal próbálom
kitölteni.

Elvégre övé a szintagma
és a paradigma,
ahogy bármi más,
aminek színe és hatalma
van.

És övé a lányok blúzát
kátránnyal összeégető
humor is,
meg a sűrű álmok,
amikben rikító női ruhákba
bújva szivárványt árulok,
meg éneklő papírhajót.

A tapétát persze így is 
nekem kell összevérezni 
a tekintetemmel,

miközben akár már 
fekete hó is eshet,
és zúghat a sziréna is,

túl az esztétikán, 
túl a morálon 
és túl a satöbbin is. 

 

2012. ápr. 8. 9:26 - írta gps

ülök a szekrény tetején
elrugaszkodtam a normál térből
és most ülök a szekrény tetején
ha a normál tér ahol normálisan előfordulok
előfordulnak és vagy tartózkodni lehet
akkor a szekrény teteje nem az
inkább hipertér
amibe a normál térből ugranak
esetünkben rugaszkodtam

a másik sarkán ül a macska
néz maga elé
nem rám - véletlenül se
úgy teszünk mintha nem tudnánk egymásról
ahogy haladunk a fénysebességnél is gyorsabban
a függönyön foltokban napfény
amint a fenyőfa ágai átengedi
a ház előtt járókelők
fényévekre
iskolákba munkahelyek felé
a tavasz óraműpontossággal
három napja beköszöntött
a fenyő viszont örökzöld

2011. aug. 15. 15:54 - írta zbz

Ne legyél művész, ha verset írsz,
és ne legyél profi sem.
Csak írd magad vérré szívem,
csak írd magad szemétre.
Aki ezt másképp csinálja
pózőrködik.
Aki ezt másképp vallja
hazudik.
A hazugság hosszú,
a hazugság proli.
Óvakodj a hosszú hazugságtól.
és az őrzőktől is.

2011. júl. 26. 16:44 - írta DrOnestone

Szerelem

I.

Valahol mintha eltűnnék,

csak egy gyenge szúrás, és nem

maradnak meg azok az esték,

amikor kocsmákba mentem le

kis kőlépcsőkön, mikor a többieket

követtem már odalent a pult felé,

és a zene közben fénynyalábok

között lépkedtem, a padló formái

termenként váltakoztak alattam.

II.

Áll mellettem, mintha mosolyogna,

kettőt arrébb lépek, elindul, követni

kezdem, és miközben beszél, folyton

ruháját érem az utcán, rám néz,

és erősebbek lesznek a délután szagai,

forr alattam a nyári kövezet, mellé

lépek, föllöknek majdnem az úton.

III.

Most nincs itt, és fáradtság úszik

a teremben, de az asztalokon fel-

élénkülnek az italok színei, vibrál

a helyiség, a lámpa robbanásig

színes, miközben a székeken

emberek cserélődnek.

IV.

Sose volt ennyire borzongató

és egyszerre közömbös is az

este. A kocsma melletti utcákban

sétálok éjjeli rosszullétben, barátom-

mal beszélgetve méregetem a

lámpákat, és hagyom el őket

a hűvösben.

V.

Elfekszel előttem a lepedőn, egy

seb van a lábfejeden, ahogy meg-

emeled, bőrödbe lapul, és a málló,

piros fal mögül befúj a szél, mikor

melléd ülök, s a plafonra nézel.

Megrándul rajtad a ruha. Öt óra van,

és a tegnapi gyömbéres poharam képe

mintha a maié lenne. Már egy

repedezett, zöld kocsmaasztalnál ülünk,

dohányzol, egyre homályosabb

az arcod, míg a kis égő halvány fénybe

borítja a terem szürke sarkait.

2011. júl. 24. 17:21 - írta ag.

 

Hadiállapot

Parttalan utcában ne telepedj le, mossa víz a

változás egyenetlen lépcsőfokait, üvegtáblákon

át ne láss túl messze, a távolság magával ragad,

akár a csábító, aki majd megesetten magadra hagy.

Egyedül ébredsz az évszakok közé csúszott reggelben,

lábad alatt felszólítás újabb összeütközésre.

Tátongó kis lyukakra találsz. Golyó lőtte sebek

a lakáson: érvénytelen békeszerződés.

 

Kollázs: Mákgubós nő Holddal (papír, textil; 2011)

2011. máj. 20. 22:37 - írta barge

 

A vízben találtunk

A medencében dobáltunk egy labdát.

Sárga és szivacsos volt, mint egy here.

Gyakran csak eldobtuk egymás mellett,

és amikor a medence széléhez pattant,

a középkorú nők sikoltozva ugrottak fel.

Talán azért, mert a húsmedencéből vált ki.

Volt, amikor felszívta a vizet, és elmerült.

Ilyenkor csak egymásra néztünk, hogy

ki ússzon le utána. Sosem tudtuk eldönteni,

hogy ki legyen, és olyankor azt választottuk,

akihez közelebb állt.

Nekem kellett merülni. Féltem, hogy

ki kell nyitnom a szemem a sós vízben.

Sós, de úgy sem érzed, mondtam magamban.

Amikor kitapintottam a labdát, egy kezet

éreztem rajta, éreztem, hogy szúrt a körme,

és hirtelen kihúzta a vízből a kezemmel együtt.

Többen voltak, fiatalok. Megláttak engem,

és rám fogták, hogy a vízben találtak.

Többet nem láttam viszont a labdát.

2011. máj. 20. 9:13 - írta gps

mielőtt elfelejtem
és amint lesz egy kis szabadidőm
ki akarok menni erdőbe konkrét helyre
és fotózni fába vésett feliratot
"1967.08.17" meg "piri" ilyesmiket
kinyomtatni a felnagyított fotót
stencilt vágni belőle
majd falra kifújni feketével az "1967.08.17"
meg a "piri"-t
aztán elcsúsztatva rá zölden
folyósan
és lefotózni
és a két azonos tartalmú fotót egymás mellé tenni
előtte/utána stílusban
mert ez feltehetőleg örömet okoz nekem

2011. máj. 6. 9:28 - írta gps és persze leesett, hogy a "valami furcsa dolog jön ki belőle",
helyesen; jönnek szemembe a könnyek, és nem amire én gondoltam.
nem pendültünk egy hullámhosszon. de ami késik nem múlik,
csak elmúlt. az élet viszont, nem csak csupa bánat,
halál, borzalom, és nosztalgia. vidáman induló énekkel az ajkon
másszuk meg a jövő kihívó csúcsait, ha felénk tartanak

2011. ápr. 10. 18:26 - írta karadimarci



 

napokká hajtogatott idő

 

korábban

mialatt beszéltél, unottan mocorogtak a nézők,

mint szádban a tejfogak,

most persze élvezik minden szavad

mert talán ma utoljára kelsz fel,

mint ahogy a fű is kiegyenesedik még lépteid után

és talán utoljára indulsz útnak, miután

olyan véglegesen, mint ingujjba a jobb karod

véred fiad ereibe bújtatod

nem számít, hogy egy helyben maradnál,

lábad már kinőtte régi nyomod,

azt meg végképp felesleges kiprovokálnod,

hogy szájba vágjon, aki szembejön, a legelső.

fogad már olyan tartós, mint föld ínyében a sírkő.

 

(Kép: Licskó Károly)

2011. márc. 27. 18:58 - írta Cicafagyi

Hallgatom a keringetőrendszert, pedig már évek óta gázzal fűtik a házat.
Meterológiailag tavasz, gyakorlatilag szemét évszak ez,
reggeltől estig az ablak előtt ülök és a szél játékát figyelem.
Az utcán hó, mint valaki okádéka, és földuzzadt vörösbetűs plakát:
valami érkezéséről ad számot.
Cirkulál bennem a semmi, sötét koszmó, időnként letapad.
Kisgyerekké butulok. Viszketek.

Ez a lágy keringetés tehát nem felejthető,
és az achátcsigáink nedves cuppogása,
ahogy, emlékszel,
a rájuk kényszerített hallgatás után
hosszan egymásbafonódtak.

Elalvás előtt megszámolom létező halottaim,
és kiszúrok egy foltot a falon:
gyönyörtől tűzött szembogarad helyett abba meredek.
Most kezd szép lenni-

2011. márc. 20. 0:33 - írta gps

minden könyv úgy kezdődött
amikor még gyerek voltam
a vége is csak ugyanaz lehetett
sose tudom hogy kerülök oda
csak azt tudom hogy ott vagyok
és akkor
azt kérdezte "hol élnék a legszívesebben"
azt válaszoltam "mikor"
a hely ugyanaz
a különbség a hogyan és a kivel
az okok a célok mind érdektelenek
az idő folyása elönt
felesek az égbe
galamb és sólyom szárnyakon
a karkötőm az idő mértani középpontjához bilincsel
de a kedvemet nem köti le
ha vele maradtam
elhagyott

(kép saját)

2011. márc. 17. 11:16 - írta ni

 

Jaj kád, jaj törülköző

balesetek


A kádban feküdtél néha esténként, párna és paplan 
alig fért el, féltél, rázott a hideg, ekkor nyitottam 
rád a csapot, úszott minden ruha körülötted, ezek 
következtek: betanított szerepek, csapnivaló színész 
lennék, beleélem magam a szerepbe, és egyszer, ha 
el tudnám játszani előtted, hogy magabiztos vagyok, 

veszekedés és mindennek a vége a kád volt, magadra 
zárt ajtó mögött sírtál, miközben kapartam az ajtót, 
mint a macskák, dühösen és jajveszékelve, tudod, 
Demián, a függőleges radiátor nem felakasztásra való, 
az nem tied, hanem a törülközőé, lehet ragályos az 
öngyilkosság, de ne a törülközőről vegyél példát, 

ne másold, mert nincs értelme, ahogy annak sem, 
amit teszek: téged utánozlak, a kádat tele engedem 
vízzel és lenyomom a fejemet, még lejjebb, lássad 
helyetted megtennék mindent, szeretleket nem mondtam, 
de már nem is mondhatom, állok a tükör előtt és folyton 
megvágom az arcom borotválkozás közben, sárgábbnak 

látom a fogaimat és ahogy te nézted magad, méregetem 
a méreteim, fogyókúráid jutnak eszembe, mégis meg- 
szerettem a testemet, aztán egy törülközőben függ 
az arcod, kezemmel fogom fel, hogy levegőhöz juss, 
és közben szerencsétlenkedve próbálom leszedni rólad, 
de te nyugodtan figyelsz, felköhögsz, kapaszkodsz 

belém, miközben magamnak számolom a csempéket, 
meg találom-e az első fehéret vagy sem, kicsúszol 
a kezem közül, eltűnsz és a hideg kádba esem, bele 
nyúlok a kád aljában megállt vízbe, megrémülök, 
ragadósnak érzem, tiszta nyál vagyok, lassan felkelek, 
a törülközőt a kádba dobom, hadd ússzon, ázzon el

 

Kép: Botero

2011. márc. 4. 8:32 - írta gps az ember büdös állatfajta. legalábbis közszájon forog az 'ember szag' kifejezés, nem kizárólag a cigány, zsidó stb nemzetiségi feltétellel együtt értve, mégis pejoratív. ezzel szemben, azt nem mondjuk, hogy 'ember illat' van a szobában, gyerekek, véletlenül se szellőztessetek ki. legfeljebb azt mondom, hogy 'finom az illatod', ha olyanom van. de azt is csak neked mondom, mikor kettesben vagyunk. mégsem a kipárolgók mennyiségéből fakad a szag minősége, hiszen a hajléktalanok büdösek, ha egyedül van is jelen zárt térben. ez náluk kritérium, elvárás, követelmény, ami ráadásul könnyen teljesül, ami valahol érthető, akkor is, ha nem mindenki részéről tolerálható. vannak akik két féltekére osztják a nazálisan érzékelhető percepciókat, aszerint, hogy szimpatikusak-e, és vannak, akik ezt nem teszik, még ha nyilvánvaló nyelvi korlátok miatt, kihívást jelent számukra

2011. febr. 23. 13:12 - írta kapelnerzsolt

De erről sem beszélgetünk,
Mióta bezártam őt, csak hallgatom
Hogy járkál fel-alá, elképzelem,
Mivel dörömböl, mit ordít,
Remélem, verseket, amiket akkor ír,
Mikor órákon át csöndesen lapul
A falhoz, vagy az üvegnek nyomja
Az arcát, amíg szublimálni kezd,
És kigőzölög az ablakkeret résein,
Vagy a küszöb alatt, megpróbál a
Tüdőmbe jutni, de túl ritka, nem
Bír odabenn kicsapódni, úgyhogy
Inkább visszafekszik az ágyába
Mielőtt felébredek, és újra az
Ajtó elé ülök.

2011. jan. 27. 20:13 - írta gps adott nekem egy összetekert drótdarabot, és azt mondta, ellen vagyok jegyezve. erre én, hogy ne röhögtess, még meg se csókoltál. majdnem elbőgte magát, olyan gúnyos arcot vágtam. dacosan mondta, hogy de hát dugtunk. ezt te dugásnak nevezed? feleltem, ha lehet még lealázóbban. és megrántottam a csípőm közben; el se mentem. szinte már tényleg hüppögni kezdett. és még neked is tíz év, mire magömlésed lehet - forgattam meg benne a kést, mire végre valóban könnyek közt tört ki a homokozó közepén. nevetni kezdtem, és tudtam, hogy ezt nagyon fogom élvezni

2011. jan. 18. 17:23 - írta ag.

néhány szó a tökéletlen ismétlésről

 

elhitted hogy lehet két nap ugyanaz

és a fáknak az ágak irányát

a parkban ahol a szemetet évekig gyűjtöttük

külön a boros és külön a kólás üvegeket

gondosan elrejtve az évszakonként

cserélődő bokrok alatt

 

a hely ugyanaz marad mondod

mint az ég és a találkozások

este mikor te nagyvárosból

én egy kicsi világból jövök

fekete-fehér-fekete képen

ismételni érintkezési pontjaink

2010. dec. 24. 14:27 - írta ni

A kenyér, a baracklekvár, a fájdalom

azt mondtad, elkészült a szendvics. 
szalámi volt rajta. nem ezt szerettem, 
megfogtam és a mellém készített 
székről mögém, az asztalra tettem, 
kértem egy újat. elfoglalt vagyok, 
érveltem sután, te pedig levetted 
a szalámi szeleteket a szendvicsről, 
levetted és raktál rá lekvárt, mert 
szeretem a baracklekvárt. 
tudtad, hogy örülni fogok neki. 

azt mondtad, elkészült a szendvics. 
elém raktad, rád néztem és amikor 
visszafordultál a konyha felé, én 
jól hátba vágtalak, mondván, ez 
mi, nálunk nem ilyen vastagon 
vágják a kenyeret, ez nem falu. 
tele voltam előítélettel, fogtad 
végül, véres szájjal a kenyeret 
a földről, kidobtad és újat vágtál. 
újat vágtál, hogy oda hozd nekem. 

azt mondtad, elkészült a vacsora. 
főzeléknek szántad, nem volt 
se sűrű, se ízes, semmilyen se 
volt, tényleg nekem szántad. 
sótlan a szám, sótlan érzelem. 
ezek történtek, mondtad és 
nem te sírtál, én sírtam, és 
nem tudom miért – persze 
tudom, leírni nem érdemes. 
érzéketlenség lenne tőlem. 

azt mondtad elkészült, el- 
készültél, csak nem tudsz 
hova feltálalni engem, nincs 
akkora asztal, nincs akkora 
energiád már, mert fáj.

2010. nov. 26. 12:42 - írta gps megint esik. - gondolta a hegy, és a lehetőségekhez képest kényelembe helyezte magát. ami azt jelentette, hogy újabb szóváltásba keveredik a szomszédjával, aki mellette utazott. - ugye,tudod, hogy ilyenkor az oldalamat rugdosod, és egy sárlavinád elsodort rólam egy facsoportot. - kérdezte tőle felettébb mogorva ábrázattal, mire a hegy, hogy rövidre zárja, csak csendesen bólintott. az eső, mintha többé nem akart volna elállni

2010. nov. 21. 11:51 - írta barge

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

inget, fogakat

 

A szökőkút előtti padon öltözködsz.

Kigombolsz egy ismeretlen ingujjat,

idegen tőled ez a darab, és amikor

húzni kezded, ráfeszül a hátadra.

Elszámolsz tízig, nehogy elszakadjon.

Majd elsimítod a hasadon a ráncokat.

 

Ezt kellett felvenned, mert rád álmodtam.

Forgatod a szádban a jelentéktelen

véletleneket, közben rágyújtasz.

Azt mondtad, hogy ne féljek,

mert ez csak egy kópia.

 

Megfordulsz, a szökőkútban mosnak

inget, fogakat. Tovább simítgatod a felsőd,

de most már tél van, inkább dörzsölgeted.

Vagy talán leittad borral, és azt kívánod,

inkább ott szakadna el. De

mégis a fogakkal törődsz.

(Kép: Balla Magdolna)

2010. nov. 18. 12:15 - írta gps # ez volt a 227. kapcsolatfelvételi kísérlet, amit a hat hónappal ezelőtt a szobámba, a nyitott ablakon keresztül érkezett kővel létesítettem. még mindég semmi válasz. holnap reggel újra megpróbálom